Karácsonyi asztalra vörös dió dukál

Karácsonyi asztalra vörös dió dukál! A vörösbélű dió vagy vérbélű dió, hogy csak néhány nevét említsük, nem GMO, nem is photoshop eredménye, hanem a közismert perzsa avagy másként angol dió, a köznyelvben simán dió (Juglans regia) természetes változata. Amerikában előfordul éppúgy, mint Európában vagy Ausztráliában, ismertek magyar fajták is.

Néhány szó a vörösbélű dióról

A vörös dióra jellemző, hogy a bélnek a külső héja vörös, belül azonban ugyanúgy vajszínű, mint a többi diófajta. A világosabb-sötétebb piros dióbél hártyájú változatokat már a 18 században leírták a botanikusok.

A pirosbelűség egy genetikai mutáció eredménye, amely a természetben jön létre, és több helyen is felbukkant a világban. Az európai fajták zöme a németországi GIesenheimből terjedt el, a múlt század harmincas éveiben.

Kaliforniai vörös dió

A Kaliforniában előállított piros fajta tudatos keresztezés eredménye, a szelektált fajta továbbszaporított magoncait gyakran dió alanyra oltják a faiskolák. Bár a kutatók kimutatták a vörös dió magas fenoloid tartalmát, ami többek közt az antioxidáns hatásért is felelős, azonban nincs számottevő különbség a barna és piros diók biológiailag aktív vegyületeinek koncentrációiban.

Kaliforniai dió ‘Robert Livermore’

Európában nem fordítottak különösebb figyelmet a dióbelet borító vöröses hártyájú fajtákra, hiszen hagyományosan a dió külső hártyájának világosbarna, barna, sárga színe az igazi diószín. Viszont Amerika meglátta benne az üzletet. A tudatos amerikaiak 2001-ben a kaliforniai piros fajtát szabadalommal levédték. A fajtát úgy állították elő, hogy keresztezték a szintén szabadalmaztatott, több előnyös tulajdonsággal bíró, borostyán színű ’Howard’ fajtát a vörös-barna ’Purpurea’ változattal, az utódok közül pedig kiválasztották a legkülönlegesebb tulajdonságú, korai érésű, vörös diójú egyedet, amit tovább szaporítottak. Ez lett a  ’Robert Livermore’, a nemesítési program egyik fő támogatója, egy számítógépes vállalkozó és lelkes diótermesztő tiszteletére. Ma ez a fesztivál-vörös fajta, amely a fehér asztalterítő mutatós darabja, domináns az ünnepek alatt a piacon.

A magyar pirosbélű dió amerikai karrierje

Földesi diója. Fotó: Bob Vestal,  Star Garnet Media © Robert Vestal 2014

Magyar vonatkozású hírrel is tudunk szolgálni. Földesi Károly, azaz Karoly Foldesi Idahoban termeszti, a pirosbélűt. A termés egy Magyarországon élő barát kertjéből került a családhoz, még a kilencvenes években. A tündérmese úgy kezdődött, hogy feltehetően megtetszett nekik a dió, hazavitték, elfogyasztották, ám néhány diót Károly felesége, Margit elültetett egy edénybe, valószínűleg kíváncsiságból, hogy vajon mi is lesz belőle. Mit tesz isten, a magok szépen kicsíráztak, és kikerültek a kertbe, ahol tíz év alatt termőre fordultak. A fák ma már olyan bőven teremnek, hogy alá kell őket támasztani, nehogy lerogyjanak az ágak a termés súlya alatt. A diók nem csak mutatósak, hanem ízük állítólag jóval lágyabb, krémesebb, mint a kaliforniaié illetve a barna héjú dióké.  A bő termésnek köszönhetően a diót értékesíteni kezdték, mára már Idahoban felkerült a zöldségboltok polcaira, és hálaadáskor, valamint karácsonykor nem hiányozhat az ünnepi asztalról. A vörös diót elnevezték Foldesi’s walnut-nak, azaz Földesi diójának. A kis családi vállalkozásnak pedig a piros dió termesztése lett a fő megélhetési forrása. Ez a magyar pirosbélű dió amerikai karrierje, bár azt nem tudni, hogy mennyire közismert a piros dió magyarországi háttere. Feltesszük, hogy egy buzsáki fajta került ki Amerikába, és tett szert népszerűségre.

‘Buzsáki Pirosbélű’ dió

Államilag elismert tájfajta a Szentlászlói pirosbelű (Dunakanyar régiója)  dió is, de az egyik legszebb, legízletesebb hazai vörösbelű diófajta, a ‘Buzsáki Pirosbélű’ dió, amely 2018-ban bekerült a Somogy Megyei Értéktárba is. Azt mondják, hogy az íze is különb a „normális” dióénál, nem keserű, lágy ízű. Héja közepesen vastag, jól törhető, formája gömbölyű, a bél teljesen kitölti a héjat, a fa bőtermő. A diófa május elején-közepén virágzik, szeptemberben, október elején érik. Nagy termetű, öntermékeny fajta, de nem árt, ha van a közelben pollenadó párja. Ilyen lehet például a Milotai. Fény-, hő és vízigényes, jó minőségű kerti talajba való. A magról nevelt csemeték 10-12 évesen, az oltott csemeték 3-4 évesen fordulnak termőre. Kártevői lehetnek a tipikus diókártevők, a dió gyűrűfoltosság, xantomonaszos rügy-, levél- és termésfoltosság, gnómiás termés-és levélfoltosság, nyugati dióburok-fúrólégy, levéltetvek. Bár sokan úgy tartják, hogy ellenállóbb a többi diófajtánál, és sokan a növényvédelmet is hanyagolják. Aki kedvet kapott hozzá, ültesse! Kertészeti kínálatban ‘Buzsáki Pirosbélű‘ oltványként található.

Itt találhatsz további dióval kapcsolatos információkat: Dió termesztése dióhéjban ; De jó a dió

Karácsonyra lepd meg a családot te is ilyen szépséggel, termelői piacon beszerezhető, ahol mézben is találkozni vele az adventi időszakban. Nagyon mutatóssá varázsolja a karácsonyi asztalt. A vörösdió kissé fenyő és citrus illatú,  íze kevésbé kesernyés, olajosabb dióhoz, kevesebb csersavas tartalommal, ami csökkenti a savasságot és a keserűséget, állaga krémesebb, mégis ropogósabb barna társaiénál. Kínáld frissen vagy pirítva ropogtatni valóként, hintsd salátára, díszítsd vele a süteményt. A vörös dió szemet gyönyörködtető kiegészítője az ünnepi asztalnak. Figyelem! Darálva, törve már nem annyira mutatós, persze az íze akkor is kiváló!